2. rész

Másnapi ébredésem meglehetősen kellemesebb volt, mint múltnap. Több okból is. Hosszú idő után kipihentnek éreztem magam, mivel sikerült legalább nyolc órát aludnom, és nem csurom vizesen tértem magamhoz. Egyedül tartózkodtam a szobában, tehát felügyelet mentes is voltam. Ebben a néhány nyugodt pillanatban még a mai programomról is elfeledkeztem, ami nem más mint egy megbeszélés. Nagyon merem remélni, hogy nem fog órák hosszat eltartani, mert kedvem lenne egy kicsit szétnézni a városban, hisz nem rég költöztem csak ide.
Nagy levegőt kifújva dobtam le magamról a takarót, ami az éjszaka folyamán rátekeredett a lábamra, majd lábaimat belehelyeztem az ágyam mellett elhelyezett szőrös papucsomba. Csoszogva mentem a konyha részlegre és benyomtam egy kis gombot a kávéfőzőn.
Leültem az asztalhoz, majd álmosan pislogtam csak előre, hallgattam, ahogy kotyog a mai koffeinadagom.
Szürcsölve sétálgattam egy nagy bögrével a kezemben, míg JJ kopogás nélkül berontott a lakosztályba.
- Még nem öltöztél fel? - kért számon.
- JJ, kérlek! Lazíts egy kicsit! - feleltem teljesen nyugodtan, egyik kezem a vállára helyeztem.
- Már megint el fogsz késni! - sóhajtott nagyot, majd nagyot huppanva foglalt helyet a kanapén. Megrántottam a vállam, majd csak hanyagul elsétáltam előtte. - Pont ez a célod, igaz? - nézett rám. - Hihetetlen vagy, te lány! - kuncogott fel halkan.
- Ezt nem most hallom először. - ültem le a székre, majd térdeimet felhúztam és állammal megtámasztottam a fejem.
- Akkor szerintem mindent tudsz már a mai napról, ugye? - kérdezte meg utoljára a stúdió ajtaja előtt. - Ma még csak ismerkedtek, megbeszélitek, hogy kinek milyen elképzelése van és holnap már neki is állhattok a szövegnek. Felfogtad? - kopogtatta meg a halántékom.
- Hogyne. - vágtam rá félvállról. Már a könyökömön folyik JJ minden egyes szava. Annyira beleéli magát ebbe a projektbe, hogy kedvem lenne őt ideállítani.
- Viselkedj normálisan! - bólintottam. - Ja..és Debie? - visszanéztem rá. - Ne legyél akkora tuskó. - szívesen felemeltem volna a középső ujjam, csakhogy mire cselekedni tudtam volna, menedzserem már messze járt.
Bunkó. Gondoltam magamban. A végén azt fogom képzelni, hogy ő is ellenem fordul.
- Ó, hát megérkezett Madame is. Csak, hogy idetalált. Azt hittük már, hogy nehézséget okoz idetalálni az alig két sarokra lévő hoteltől. - kiáltott fel gúnyosan Harry, látszólag sikerült felhúznom őt a kis késésemmel. Nem értem, mit parádézik, alig késtem másfél órát.
- Sietsz valahova? - kérdeztem tőle pimaszul, majd egy bájos vigyort vetettem rá.
- Minél távolabb tőled, igen! - motyogta maga előtt. Elhatároztam, hogy felveszem a jól ismert álarcom, és nem engedem, hogy egy szavával is megbántson. Lepörög rólam minden mostantól.
- Tudod, a te társaságod is épp oly kellemes, mint neked az enyém.
- Szerintem meg ezt zárjuk le és lássunk hozzá, mert nem lesz belőlünk semmi. - csapta össze két tenyerét Zayn, majd felállt a kanapéról és kihúzott egy széket az asztaltól, megfordította, majd úgy ült rá. - Szerintem először is mindenki mondja el, milyen dalra gondolt, milyen témát képzelt el..
Habár idő kellett ahhoz, hogy felengedjek kicsit, és ne érezzem magam úgy, hogy én itt közellenség vagyok, azt hiszem néhányukkal megtaláltam a közös hangot.
Liammel és Zaynnel egész jó dolgokat találtunk ki, míg Niallel szinte egy rugóra járt az agyunk.
- Szerintem a dal szóljon egy elkényeztettet lányról, aki mások által szeretne befutni. - Styles is megszólalt egy idő után.
- Nem vettem magamra, ne aggódj. - biggyesztettem le a számat. - De szerintem a legnagyobb sikert egy felfuvalkodott pöcsfej története aratna, aki minden éjjel más nővel bújik ágyba. - tettem keresztbe a lábam, majd egy tollat a számba vettem és úgy csináltam, mint aki elgondolkodik.
- Nekem elegem van ebből a tyúkból! - lökte fel hirtelen a széket a göndör, majd felém igyekezett. Volna. Ha Zayn nem tette volna a mellkasára a kezét.
- De hát nem is én kezdtem! - tártam ki a kezem. Tényleg nem én voltam most a ludas, úgy látszik Harry ma kevésbé tudja lenyelni a megjegyzéseimet. Nem gyakorolt még eleget. Ejnye, majd megtanítom én neki, hogyan kell, hiszen eddig nagyon jól bírom.
- Fejezzétek be minden a ketten! - szólalt fel Louis is. - Szerintem maradjunk annál az ötletnél, hogy hogy dolgozza fel egy lány és hogy dolgozza fel egy fiú a szakítást.
- Haz, ülj vissza! - parancsolt rá Niall is. Igazából, ha ketten lettem volna vele, akkor lehet, hogy kicsit félnék tőle, mert eléggé villámszóró szemei vannak.
Végül is maradtunk a Louis által felvezetett témánál és erről folytattunk további diskurzust. Többet én sem nagyon szólaltam meg, ahogy Harry sem hiszen fortyogott a dühtől. Megnyugodhat, én sem szívesen dolgozom vele egy együtt, de ettől függetlenül a többiek nem érdemlik meg, hogy miattunk ne haladjunk. Tőlük nem szeretném elrabolni az idejüket.
- Na szóval, akkor...- pont mikor Harry jutott szóhoz megcsörrent a telefonom. Esküszöm az egész teljesen véletlen volt. - Ilyen nem létezik. - horkantott fel. Majd kezeit a combjára csapta.
Hosszú körmeimmel könnyen kipattintottam táskám kapcsát, majd természetesen a legaljáról elő is szedtem a nemrég vásárolt telefonom. JJ jelenet meg a képernyőn, elhúzva a zöld kis ikon a fülemhez emeltem a készüléket.
- Debie, baj van! - szólt bele keserűen. Egy pillanat alatt leforgott előttem minden, és nem is tudom miért, de édesanyám arca villant be.
- Mi történt? - kérdeztem félve.
- Történt egy kis baleset..
- JJ, azt Isten szerelmére ne minden harapó fogóval kelljen kihúzni belőled! - pattantam fel a székről, ami a nagy lendülettől felborult. A srácok értetlenül néztek rám, mindenki az én arcomat fürkészte, miközben fel alá járkáltam az ablak előtt.
- A nagy rendezkedés közben rám borult egy szekrény. Benn vagyok a kórházban, eltörött a lábam. Debie, azt hiszem pár hétig egyedül kell, hogy megállj a talpadon. - közölt velem minden lényeges információt.
- Aha, jó. - majd kinyomtam a telefont. Komolyan ennyit nyögtem volna csak ki? Mint aki teljesen nyugodt, semmi probléma nincs ültem le a kanapéra és azon gondolkoztam, hogy most még is mi a büdös fenét kezdek én JJ nélkül. Mi az, hogy egyedül álljak meg a talpamon? Nem teheti ezt velem most JJ, nekem most szükségem van és lesz rá, hiszen kinek borulhatok majd ki, ha ő nincs mellettem.
Kínosan felnevettem, majd kacagásom fokozatosan váltott át hisztérikus sírásba.
- Baj van Debie? - érintette meg a vállam Louis.
- Nekem most el kell mennem. - kezdtem összeszedni a dolgaimat, majd megtöröltem a szemem a tisztánlátás kedvéért és feltéptem az ajtót. Nem tudtam, hova megyek, csak siettem előre. Hisz azt se tudom melyik kórház. Remegő kezeimmel emeltem fel újra a telefonom, ami kis híján kipottyant volna a kezemből, de Louis még időben elkapta.
- Parancsolj! - nyújtotta felém halványan mosolyogva. - Nem tudom, hova sietsz ennyire és hogy mi történt, de mit szólnál hozzá, ha elkísérnélek egy darabig?
- Rendben!