2014. augusztus 5.

1. rész

Már hajnalodott, amikor végre kiszálltam a limuzinból és a szálloda bejárata felé vettem az irányt. Elképesztő, hogy már lassan reggel van, néhány rajongó még ilyenkor is olyan elvetemült, hogy itt várjon rám. Fáradtan, lassan tettem a lábaim egymás után, majd egy mosolyt villantva, boldogan osztottam ki a kézjegyeim mindenkinek. 
- Debie, szabad egy képet? - nyújtotta elém telefonját egy lány a tömegből, majd a képernyőt felém mutatva tudatosult bennem, hogy lassan 24 órája talpon vagyok már. A szemeim alatt szürke karikák, hiába némi alapozó vagy smink, a szemeim sem csillogtak úgy, ahogy szoktak. A lány megköszönte a lehetőséget, én pedig örültem, hogy sikerült teljesítenem egy rajongóm kérését. Belépve a hotel halljába a kinti ricsaj megszűnt, helyét átvette a csend és a nyugalom. Erre a két dologra volt szükségem, illetve még a jól megérdemelt  pihenésre.
- Tessék, itt a kártya. A csomagok már a lakosztályodba vannak. Reggel 9-kor ébresztő, ugyanis jelenésed van egy rádiós műsorban. - zúdított rám JJ minden információt.
- Jó éjt, JJ. - ásítottam egy nagyot, majd a kártyát kivéve az ujjai közül a lift felé vonszoltam magam.  Őszintén szólva legkevésbé sem érdekelt az, hogy mi vár rám holnap, nekem most jelen pillanatban csak egy kényelmes ágyra van szükségem. Megnyomva a 12. emelethez tartozó gombot, pillanatok alatt ott is teremtem. Az ajtó elhúzódott előlem, én pedig benyitottam az újdonsült szobámba. Szép tágas volt, biztos nem kevés pénzbe kerülhetett. Lábaimról leerőszakoltam a cipőm, majd ruhástól vágódtam hátra az ágyra. Pillanatok alatt egy másik világba kerültem.

- Hétalvó, ideje felkelni! - hallottam meg távolról egy hangot, de erőm nem volt, hogy kinyissam a szemem. Épp fordultam volna át a másik oldalamra, amikor valami hideg és nedves borult rám.
- Te normális vagy? - ugrottam fel prüszkölve. - Ez hideg. - nyafogtam, majd a ruhám kezdtem el tépni magamról, amiből csöpögött a víz.
- Sajnálom, kislány, de máshogy nem tudtam elérni, hogy fel kelj. Így is már több mint félórája készen kéne lenned. - ült le az ágyam szélére JJ. - Menj, fürödj le, addigra itt lesz a sminkes és rendbe tesz.
- Azért ezt máshogy is el lehetett volna intézni. - kezdtem el hisztizni. - Tudod, hogy utálom, ha felkeltenek, te barom. - majd becsaptam a fürdőszoba ajtót. Elegem van abból, hogy sosem tudom magam kipihenni. Fáradt vagyok és nyúzott. És ha én fáradt és nyúzott vagyok, akkor ezek mellé csatlakozik még az is, hogy hisztis. Leráncigáltam magamról a ruháim, majd a forró víz alá álltam. Jólesett a melengető víz, élveztem ahogy végig folyik a hajamon, majd a hátamon. Mit nem adnék én azért, hogy végre egyszer annyit aludjak, amennyit akarok és senki nem sürgetne. A hírnévnek ára van. Ez esetben az, hogy nincs egy nyugodt percem sem. Koncertek, tv-műsorok, rádiós interjúk, rendezvények. A napom összes perce be van táblázva, és ezt nem szeretem. Határozottan nem.
- Lenyugodtál?
- Nem. - a válaszom rövid volt, de tömör és JJ tudta, hogy nem kell erőltetnie a további beszélgetést.

- Szép jó reggelt Mindenkinek! - kapcsolta be a mikrofonját Grimmy. - Ma reggel itt van velünk az elbűvölő szépség Debora Richards.
- Sziasztok! - kapcsolódtam be én is a beszélgetésbe. Először kisebb, rutin kérdéseket kaptam, arra voltak kíváncsiak merre lesznek fellépéseim, mennyire vagyok megelégedve a sikerrel, és milyen visszajelzéseket kapok. Illedelmesen válaszoltam mindenre, majd hirtelen Grimmy közbevágott.
- Nos Debie, van egy meglepetésünk neked. Úgy hallottuk a menedzseredtől, hogy hamarosan duettezni fogsz valakivel.
- Ó, csakugyan? - kérdeztem vissza hatalmas mosollyal, hisz ez információ tényleg teljesen új volt nekem.
- Lássuk is, kivel lesz szerencséd duettezni. - majd egy kis tapseffektus közben, belépett az ajtón öt fiú. Ne. Csak ők ne. Kétségbeesetten néztem Grimmyre, majd JJ-t kerestem a szememmel, de nem találtam. A mosolyom lassan lankadt le, hirtelen kiszáradt a torkom és levegőt is alig kaptam. Ezt senki sem gondolhatta komolyan. Ez tuti valami vicc, vagy talán a kész átverés. De akkor hol vannak a kamerák? - A stúdióban a One Direction!
A beszélgetés további részéből kivontam magam, mintha ott sem lennék. Nem emlékszem rá, hogy ha kérdeztek, válaszoltam-e. Azon voltam, hogy minél előbb eltűnjek innen, és megfojthassam JJ-t. Tudta nagyon jól, hogy mi a véleményem erről a bandáról.
- Kíváncsian várjuk az új dalt. - Az interjú befejeződött, én pedig szinte feltéptem az ajtót. Menedzserem már készenlétben várt, szerintem már fel volt készülve kiborulásomra, ezért elsőnek is kezembe nyomott egy üveg vizet. Remegő kezeimmel lecsavartam a tetejét, majd felhajtottam és csak ittam.
- Meg ne fulladj ám! - szólalt meg maga Harry Styles a hátam mögül. - Tudod, sosem hittem volna, hogy valaha is veled fogok énekelni.
- Nem fogsz! - vágtam hozzá, majd JJ-re néztem, aki ellenkezőleg bólogatott. - Nem gondolod, hogy ezt velem is meg kellett volna beszélned? - ezúttal szavaimat már főnökömnek szántam. - Nem dönthetsz helyettem mindenbe, főleg nem ebben.
- Ne hisztizz! Csak egy dal, nem fogsz belehalni és több vitát nem vagyok hajlandó erről folytatni! - kiabált rám, az én szemeim pedig fennakadtak. Sosem emelte fel még a hangját, amikor velem beszélt. - Elegem van a folytonos hisztidből, ez van, ha tetszik, ha nem.
- Jó, én befejeztem! Kilépek. - hozzávágtam a már üres üveget, majd kiviharzottam a folyosóról és egy eldugott szobába, amit talán raktárnak használhattak, oda menekültem.
- Hányszor hallottam már én ezt. Majd megnyugszol, Debie. - kiabált utánam. Lekuporodtam egy sarokba, és erősen próbáltam visszatartani a zokogásom. Miért nem tudja megérteni, hogy képtelen vagyok Harry Stylesszal még egy légtérben is meglenni? Ha nem én piszkálom őt, ő csesztet engem és ez oda-vissza így megy azóta a díjátadó óta.
Csak ültem, és meredtem magam elé. Az életem gondolkoztam, hogy milyen egyedül is vagyok valójában. Most sincs mellettem senki, aki megvigasztaljon. A családom Amerikában él, apu munkája nem engedi, hogy minden hónapban meglátogassak engem itt, Londonban. A húgom 15 éves, talán neki is most szükségem lenne rám, mint nekem rá. Az öcsém pedig útban a nagy világ felé, ezért anyu sem utazhat, öt hónapos terhesen. Istenem, de szeretnék most velük lenni, segíteni nekik mindenbe. Annyira hiányoznak. A barátaim hátat fordítottak nekem, mióta úgymond befutottam. Szerintük az agyamra szállt a hírnév és elhanyagoltam őket, ezért úgy döntöttek nem kíváncsiak rám többé. Az első párkapcsolatom is kemény egy hónapig tartott Sammel, aki csak a pénzem és a csillogás miatt volt velem. Érzelmekről egyikünk sem tudott nyilatkozni, hisz neki teljesen megfelelt, hogy meg volt mindene, én pedig elmondhattam magamról, hogy nem vagyok egyedül. Aztán itt is Harry Styles került képbe, aki szépen kifejezte véleményét a kapcsolatunkról könnyű nőcskének becézett, aki szeretetre van kiéhezve, ezért úgy gondoltuk, már nincs értelme tovább fenntartani ezt a színjátékot. Végül is igaza volt akkor. Valóban szeretetre vagyok éhes. Néha csak jólesne valakitől egy spontán ölelés, egy kis törődés.
Nem emésztettem magam tovább, felálltam és előbújtam a rejtekhelyemről. A hangok után mentem, majd benyitottam, ahol JJ és a fiúk ültek és valami lapokat nézegettek. Biztos a szerződés lehetett, amit nekem is alá kell írnom. Szó nélkül vettem ki Niall kezéből a tollat, majd lefirkantottam a nevem és JJ felé fordultam.
- Mehetünk? - kérdeztem fáradt hangon, majd köszönés nélkül távoztam menedzseremmel az oldalamon.
Biztos vagyok benne, hogy ez a dalkészítés nem lesz egyszerű menet, de sikerülnie kell, be kell bizonyítanom mindenkinek, hogy Debora Richardson nem fog ki senki, még Harry Styles sem.


2 megjegyzés:

  1. Drága Sophie ! *-*
    Nagyoon tetszik a blogod, várom a folytatást. :D
    Az alapsztori is jó, sőőt.. ^^ Ilyennel még nem találkoztam. :3
    Légyszi hamar hozd a kövi részt, m
    ert már most alig bírok magammal !! :33 <33
    Love, Hope xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hope!
      Köszönöm szépen, ennek nagyon örülök. :)
      Amint tudom, hozom a következőt ;) :3

      Törlés